A történetmesélés leginkább társalgási műfaj. Mikor egy társaság összejön – családtagok, barátok, munkatársak -, és kialakul egy jóízű beszélgetés, akkor egymásnak adják a jelenlévők a szót, sorjáznak a személyes beszámolók. Egymást inspirálják a mesélők saját élményeik felidézésére. Sosem lehet előre tudni, merre kanyarog majd a beszélgetés fonala, egy elhangzott történetről kinek fog eszébe jutni egy másik, ami vele esett meg, és mi lesz az.
Egyedül lassabb és nehezebb bemelegíteni az emlékezetünket. Megteremteni azt a múltidéző hangulatot, ami visszavisz minket egy korábbi időnkbe, hogy „szétnézhessünk ott”, és beleéléssel tudjuk átadni, ami ebben a saját „egyszer-volt-hol-nem-volt”-ban felbukkan.
Jól jöhet ehhez segítségképpen egy kis szabad sztorizás. Kedves pályamű-írást fontolgató, közreadunk most néhány elbeszélést, itt-ott illusztrálva is, hátha ezek olvasása előcsalogatja egy valódi társalgás légkörét, és megkönnyíti megtalálni azt – vagy azokat! – a történetet, ami másoknak is érdekes és tanulságos lehet!
A saját sztorijaink itt érhetők el :
