A harmadik helyezés eldöntése okozta a legtöbb fejtörést a zsűrinek. Minden zsűritagnak több jelöltje is volt, és ráadásul ezek nem is estek egybe, úgyhogy 10-15 pályamű is szóba került, köszönhetően a színes és színvonalas mezőnynek. Az érvelések különböző értékekre koncentráltak, ezek közül továbbra is vezető szempontként játszott szerepet a pályázat (és a projekt) céljának érvényesülése. Végül az vezetett megoldáshoz, hogy a zsűri a díj megosztásáról határozott: két pályaművet és szerzőt is úgymond „dobogóra állított”.
A harmadik helyezésnél már nem csak a mindennapi történések megjelenítésén volt a hangsúly, előtérbe kerültek az egyedi, különleges események is, amikből bőven volt a pályaművek között (pl. volt ovisok találkozója, mozilátogatás, gyereknap, óvónői életút, régi emlékek cumiról, barátságokról, konkrét tevékenységek életképei stb.). A zsűri választása a megosztott harmadik díjra, két olyan írást emelt ki, ami több ilyen egyedi történést kötött csokorba, egyéni stílusban és sok humorral tálalva.
Az egyik írás, amelyik a szerzőjét a megosztott harmadik díjhoz hozzájuttatta, nem más, mint a
pályamű. A számra kattintva bárki rögvest meg is győződhet a zsűri döntésének helyességéről, – ha eddig még nem olvasta volna ezt az írást: „Szeretetkalács – amikor a szívünket hazaküldjük”.
A díjazott mű, jó humorral megírt, hol talpraesett megoldást, hol megható történetet felvillantó rövid elbeszélések színes csokrával ad bepillantást az óvodai életbe. A főszereplő az „óvodapedagógus varázspálcája”, ami nem más, mint az óvónéni ötletessége, lelkesedése és értő figyelme. Ez tudja vágyottá és élménnyé tenni a gyermekek számára, a más helyzetben általuk érdektelenséggel mellőzött vagy elutasított dolgokat is, tartalmassá gazdagítva a hétközi és a jeles napokat is. Ez teszi lehetővé, azokat a felismeréseket is, amiből a gyerekek személyiségének kibontakozását segítő találó lépések erednek.
A szerző HORVÁTH EDIT, óvónő, a budapesti Talento-Ház Alapítványi Iskola iskolaelőkészítő nagycsoportját vezető mesterpedagógus. Szívügye a környezeti és a művészeti nevelés, a gyerekeknek projektnapokat, élménytáborokat szervez. Szakmai és szakmán kívüli végzettségei segítik ebben: közművelődési szak, tehetségfejlesztő szakvizsga, néptánc oktató, és emellett még fazekas népi iparművész is. Hosszú ideje van a pályán, ahogy ezt ő fogalmazza : „26 éve szeretem a gyerekeket”. A jelek szerint ez a szeretet nem egy szentimentális érzelem a részéről, hanem egy nagyon is aktív hatóerő.
Maga a varázslat – ezt közvetíti a pályamű.
Gratulálunk a sikerhez !
