Úszócsapatból végleges csoport
Az óvodába kerülés minden egyes gyerkőcnek egy hatalmas lépés az életében. Szerencsés esetben sok gyermek otthon maradhat 2-3 évig az édesanyjával, mielőtt ténylegesen közösségbe kerül.
Számomra sem volt egyszerű menet az óvodába kerülés, ellenben az elején szerencsém volt, mert anyukám rettenetesen közel dolgozott az egyik volt óvodámhoz, így ez valamelyest biztonságot nyújtott. Emellett bölcsődébe is jártam így még inkább nem volt nehéz a beszokás. Sajnos, bizonyos okok miatt annak az intézménynek be kellett zárnia így átkerültem egy másikba. Eleinte nem abba a csoportba jártam, ahol befejeztem az óvodát, de ez a rész még odébb van.
Tehát átkerülvén az új óvodába kissé meg voltam szeppenve ugyanis teljesen új és más közeg is fogadott természetesen. Emellett még kicsit idősebbek is voltak a csoporttársaim, ami még inkább nehezítette a helyzetemet. Ha emlékeim nem csalnak még sikerült is néhány kis barátot találnom, ám valami még mindig nem volt kerek, de betudtuk annak, hogy nemrég kerültem új közösségbe, időre volt szükségem, hogy feloldódjak.
Egy idő után anyukám elintézte, hogy járhassak úszni óvodai kereteken belül, ám ezt egy másik csoporttal tettem, mint ahova eredetileg jártam. Ezen a napon mindig ki voltam virulva és jól éreztem magam ugyanis csodálatos óvónénik vezették a csoportot és a gyerekek is nagyon barátságosak voltak. Mindig nagyon vártam ezeket a napokat.
Történt, hogy anyukám sokadjára úgy jött értem, hogy sírtam vagy nagyon rossz passzban voltam, sikerült utána járni és kiderült, hogy az akkori óvónénik nem voltak ám mindig annyira barátságosak és kedvesek, és erre többszöri példa is volt. Így a szüleim úgy döntöttek, hogy átkéretnek abba a csoportba, amelyikkel úszni is jártam. Innentől kezdve újra visszanyertem a korábbi lelkesedésemet, mivel tényleg szuper pedagógusokhoz kerültem, egy nagyon jó csoportba. Lettek barátaim és közülük 1-2 személlyel még a gimnáziumi éveink alatt is megmaradt a nagyon jó kapcsolat. Rengeteg jó élményt szereztem ebben a közösségben, többek között nyáron sokszor vízi bombázhattunk és egyéb vízi játékokkal játszhattunk, ami valljuk be jól esett a nagy nyári hőségben.
Mint minden korszak, az óvodai is véget ér egyszer, így történt ez velem is. Szerencsémre a jó kapcsolat az óvónénikkel és a dadussal továbbra is megmaradt, és ha bármikor összefutunk valahol, mindig van hozzám 1-2 jó szavuk és egy jó nagy ölelésük.
