Hazamenetel az oviból
Egy hűvös tavaszi napon, még a COVID-19 világjárvány idején, amikor még maszkban dolgoztunk és a kedves Szülők sem jöhettek be az intézménybe, gyermekükért sem. Ekkor történt egy délután, hogy megérkezett kedves Anyuka egypetéjű ikergyermekeiért, nevezzük őket X-nek és Y-nak. Az ikrekről azt tudni kell, hogy folyamatosan veszekedtek, állandó konfliktus volt kettejük között. Ez a mai napon sem volt másképp, már a csoportszobában veszekedtek éppen egy rajzon, hogy melyikük rajzolta, és anyának vagy apának készült-e az alkotás. Nagy nehezen elérkeztünk az öltözőszekrényükhöz. A vita folytatódott, csak éppen más volt a téma, ki melyik ruhájában megy haza. X. a szoknyában, hiába mondtam, hogy hideg van, de ő reggel is abban jött. Nagy nehezen egy nadrágot sikerült a szoknya alá varázsolnunk. Y. az udvari ruhájában tud hazamenni, mert a reggeli ruhája sáros lett, mikor reggel elesett egy pocsolyában. A ruha délutánra megszáradt, de továbbra is piszkos. Így azt Ő bizony nem fogja felvenni. Erre X. is ragaszkodott hozzá, hogy betegyük a hátizsákjába az udvari ruháját, mert ő is haza szeretné vinni. Jöttek a kabátok, persze, hogy egyforma, ahogy a sapka is. De X. megállapította, hogy Y. felvette az ő sapkáját. A megkülönböztetés számomra nem volt egyszerű, hisz ugyanazon méret, ugyanúgy „Elzás”. De X. megmagyarázta, hogy az Ő sapkájának a bolyhából már hiányzik egy-két szál, így az az övé. Igaza lett, Y. is elfogadta. Kivittem őket anyukához, aki kérte, hogy az Y. tornazsákja tegnap itt maradt, így azt is ma szeretné hazavinni. Természetesen mondtam, hogy rendben, és már mentem is vissza a bejárati kaputól az óvoda másik részén található öltözőhöz. Majd átadtam a tornazsákot, anyuka megköszönte. Majd a „hideg időben”, a bejárati ajtónál megvártam, míg anyukának sikerült elérnie, hogy mindkettő gyermeke elköszönjön, „Mert addig nem megyünk el, míg nem köszöntök!” – idézem anyukát. Mely udvarias szokással teljes mértékben egyetértek, de már nagyon fáztam, hisz közel két órája nem csináltam mást, mint vittem a gyermekeket az érkező Szülőkhöz. Megtörtént, elköszöntek. Majd pár perc múlva ismét csengetnek. Visszajöttek!!! Anyuka a parkolóban észrevette, hogy a gyermekein a benti cipő van!! „Elnézést: Nem lehetne, hogy a gyermekek felvegyék a hazamenős cipőket!” Természetesen, azonnal… Jogos kérés, elnézést kértem, hogy nem vettem észre. „Semmi gond.” – volt a válasz. Így visszasétáltunk az öltözőszekrényükhöz és ismét nem volt oly egyszerű az eset… Mivel X. állította, hogy nem az a hazamenős cipője, mint Y-nak, mert az udvari cipő. Ő így azt nem veszi fel! Úgy véltem már nem szállok vitába, fogtam mind a négy párt, gyermekekkel együtt, odavittem anyukához. Anyuka nem emlékezett, hogy reggel ki melyikben jött. „Jó, akkor gyerekek, mivel „Elzás” sapka és kabát van, így az „Elzás” cipő jár mellé, abban nagyon csinosak vagytok.” Elfogadták, elköszöntek és hazamentek…
