Egy óvodai délelőtt
az óvó néni és a gyerekek szemszögéből
Óvó néni szemszögéből:
Vasárnap este van. Átgondolok még mindent a hétfői nappal kapcsolatban. Gondosan előkészítettem mindent a hétre szükséges foglalkozásokhoz a Föld napja témában.
– Még hétfőn reggel kinyomtatom a feladatlapokat a matekfoglalkozáshoz, meg a színezőket. Ne felejtsem elvinni a most gyártott dooble és az újrahasznosított kupak memória játékokat, a bábokat a meséhez, és láttam a szertárban a hét témájával kapcsolatos fejlesztő játékot, azt is bevihetném.
Hétfő reggel, van fél7 előtt már az óvodában vagyok, átöltözöm, a munkaruhámba; elkészítem a reggeli kávém, elintézem az utolsó simításokat, amiket előző este még összeszedtem fejben.
Kicsivel rá már érkezik is az első gyermek szegény még álmos, korán van. Kicsit beszélgetünk, játékot kezdeményezek vele. Aztán jönnek sorra, valakik már nagyfiúsan-nagylányosan gyors köszönés anyától vagy apától, és már bent vannak a csoportszobában, viszont vannak, akiknek nehezebben indul a reggel, kevésbé zökkenőmentes az elválás. Ilyenkor jöhet a jól bevált technika, pár kedves nyugtató szó, ölelés, kis bujci.
– Óhh mennyivel is könnyebben már, mint év elején, az a sok szegény csemete, először az anyukájuktól távol. Azt se tudtuk melyik lábunkra ültessük a gyerekeket vigasztalás gyanánt. Még ha polipok lettünk volna, akkor sem lett volna elég végtagunk hozzá.
Megjönnek a délelőttös kollegák, vége a gyülekezőnek, már csak mi maradunk, a Margaréta csoport. A gyerekek fogadása mellett, már igyekszem olyan játékokat elindítani a szőnyegen és a dadussal az asztalnál, ami kapcsolódik a heti témához, így tudattalanul is bevezetve egy kis ismeretbővítést. Közben átveszem a tiszta pizsamákat, bejelölöm, hogy ki megy haza délben, vagy buszozik éppen haza délután, átveszem az igazolásokat. No persze a szülőkkel sem árt egy-két szót váltani, hogy viselkedik a gyereke, van-e rá panasz, milyen az étvágya, hogyan áll a szobatisztasággal, kivel barátkozik… stb.
Azért közben szépen elindul a játék, minden területen, amikor hirtelen betoppan a kis Zétény, és mint a tornádó szétcsap a játékok, de még néha a gyerekek között is. No, sebaj, megelőzvén a további katasztrófát, leül vele a pedagógiai asszisztens, leköti a figyelmét.
De ajjaj, újabb viharfelhők gyülekeznek… A nagyok nem engedik a kicsiket fel a galériára játszani, a fiú brigád udvarol a lány brigádnak, ami nekik nem tetsző, de azért mégiscsak keresik egymás társaságát. A kiscsoportosok számára sosincs elég játék, Mirandának pont az a játék kell, ami Fanninál van, s mivel nem adta neki, harcias amazonná válva már marokkal tépi a haját.
Éhes hassal mondjuk, nehezen indul mindenkinek a reggel. Kezdődjék hát a tízórai. Az asztalok megterítve, a gyerekek kezet mostak, megkapták a kakaós csigát, a tejet és mást sem hallani a csoportszobában, mint az édes nyámmogásukat.
– Pont van idő akkor gyors leadni a létszámot, bejelölni a jelenlevőket. Talán még pisilni is eljutok.
Ahogy végzek, már emelkednek a kezek, osztjuk a repetát. Tízórai végeztével a gyerekek kipakolnak, gyorsan mi is bekapjuk a reggelinket az egyik asztalnál.
– De azért ez alatt jut még idő 1-1 gyerek orrának kifújására, hétvégi élménybeszámoló meghallgatására a játszótérről, vagy éppen a betegségük ecseteléséről, WC-re kiengedésükre. Ha már WC… valami furcsa szagot érzek, szerintem megérett az első pelenkacsere valakinél.
No, akkor most már tényleg jöhet a foglalkozás. Úgy terveztem, hogy csoportokra bontva megnézzük a földgömböt, aztán egy térképet a földrészeken élő állatokkal, majd mindenki elkészíti a saját földgömbjét.
De jó is, hogy a kollegák lekötik a többi gyerek figyelmét, így csak 5 percenként jön oda egy-egy gyerkőc mondani, hogy éppen pisilnie kell, vagy bántotta valaki, vagy csúnyát mondott rá valaki, vagy pont az a játék kell neki, ami másnál van, vagy éppen, hogy kiesett a hajcsat a hajából.
– Szóval ott tartottunk, hogy nem, a Hold nem sajtból van, a Napra nem tudnánk eljutni űrhajóval sem, mert túl forró lenne ott nekünk. Igen, kimegyünk majd az udvarra is, de most még a világűrben kalandozunk kicsit. Igen veled is megnézzük a gömböt, majd a következő csoportba jöhetsz. Nos, a gólya Afrikába repül, mikor nálunk hideg van. Látjátok? Ide, ilyen messzire. Milyen vizek is vannak a Földön? Ki volt már a Balatonon? Az milyen víz? Tó vagy folyó? Ki volt már Horvátországban? Annak milyen volt a vize?
Az ismeretek átadva, jöhet a jól megérdemelt levezetés egy kis barkácsolás: hajtogatás, színezés, vágás, ragasztás.
– Hogy fogjuk helyesen a ceruzát? Ki tudja, hogyan hajtogatunk legyezőt? Várj, segítek, hogy hogyan kell vágni. Várj egy picit és már ragaszthatjuk is, csak 7-en ültök az asztalnál, sorra kerül mindenki. Eszembe jutott egy mondóka, tanultuk már, biztos ismeritek ti is, mondjátok közben velem: Megy a hajó a Dunán…
Az első csoport kész, jöhet ugyanez még egyszer velük is.
– Nem ártana ennünk valami gyümölcsöt, messze még az ebéd, az udvaron meg kifutkározzák magukat. Szólok, a dadus néninek varázsoljon nekünk egy kis gyümölcstálat.
10 óra van. Jöhet a pakoló ének, rendrakás.
– Igen, hajolj le a játékért. Ne rúgd arrébb. Nem dobjuk, hanem odavisszük a helyére a duplót. A lego itt van a földön, gyorsan szedje, össze valaki mielőtt felszívja a porszívó.
-Igen, kimehetsz pisilni, de siess, mert pakolunk. Ne a szőnyegen hemperegj, gyere és segíts inkább nekem, neked végülis fiatalabb még a derekad. Ki lesz az, az ügyes, aki vállalkozik a babakonyha rendbetételére? Köszönöm.
Kész a rend. Jöhet egy kis közös játék. Megszámoljuk, hányan vagyunk, hány fő a lány, a fiú, kik vannak többen. Nemzetiségi oviként, elmondja mindenki a jelét németül. Mondókázunk egyet, játszunk egy körjátékot. Említést teszünk a foglalkozás témájáról, hogy miért foglalkozunk vele. Végül a kézmosás után jöhet a megérdemelt gyümölcs.
– Igen, bárhova ülhetsz, ahol látsz szalvétát, ha nem szereted az alma héját, a szalvétára tedd, ne dobd le a földre. Aki kér még, jelentkezzen, nem kell bekiabálni. Légyszíves ne hintázz a széken, mert elesel. Hol is terem az alma? És ki hallotta már, hogy miből készül a papír? De ha kivágják a fákat papírnak, akkor egyszer elfogy az összes fa a Földről. Mit tudnánk tenni ez ellen, hogy megelőzzük?
Ha megette mindenki, egészségetekre, mehettek pisilni és öltözünk, megyünk az udvarra.
– Igen, mindent fel kell venni, hideg van. A cipőt tessék mindenkinek egyedül felvenni, a kabátban majd segítünk. Ülj arrébb, légy szíves, ketten ültök egy öltözőszekrénynél, el kell férnetek. A pelenkásoknak lehet nem ártana egy tisztázás. Dadus néni, kérlek.
Kereshetsz egy párt magadnak, lehetőleg egy kicsi – egy nagy álljon párba és sorakozzatok előttem. Indulhat is a vonat: Ziki, zaka, zakatol, ez a vonat valahol…
– Hmm… friss levegő, futkározzatok csak, hadd aludjon mindenki jó mélyen ma.
– Igen, szabad hintázni. Nem, nem bántjuk a gilisztákat. Vedd vissza a sapkádat, mert megfázol. Gyere, segítek, kikötődött a cipőfűződ. Nem, az nem jó játék, hogy egymást ellökitek a fűbe. Igen, van zsebkendő nálam, gyere, adok.
– Na, naposokat ma sem választottam előre, nem baj, rögtönzünk: Bianka, Leila, Noémi ti lesztek ma a naposok, mehettek teríteni.
Gyertek, sorakozzunk, kész az ebéd, finom paradicsomleves lesz és hal rudacska rizzsel, a kedvenceitek.
Gyerek szemszögéből:
– Ma reggel nagyon rosszul ébredtem, nem volt anya mellettem. Korán keltett és még óvodába is kellet menni. Bezzeg anya soha nem jön be velem, állandóan dolga van, pedig én legszívesebben csak vele játszanék. Anya, légyszíves, ne hagyj itt! Óh, ez ismerős illat, hiszen ő az óvó néni, de finom a hajának az illata. Sőt mit hallok, azt mondja, ma gyurmázunk. Imádok gyurmázni. Először viszont építsük meg a vasúti síneket?
Rendben, benne vagyok, szeretem a vonatokat. A kedvenc mesémben is képzeld óvó néni, Thomasnak hívják a gőzmozdonyt.
– Most hova megy az óvó néni? Á értem, itt van Zétény, na, mindegy látom megjött Andráska is, játszom inkább vele.
– Szól a hangtál, az mit is jelent? Igen, tényleg kész a reggeli. Tudom, tudom, kézmosás, szappannal, és csüccs, az asztalhoz. Mindig ugyanazt tudja csak mondani ez az óvó néni.
Én is kérek kenyeret. Teát is kérek!
– Értem én, hogy nem kell bekiabálni, csak jelentkezni, de mi történik, ha egyszer nem látjátok meg, hogy jelentkezem. Így csak csak biztos, ami biztos.
Mikor lehet már felkelni az asztaltól?
– Ajj, de olyan unalmas itt ülni és várni a többiekre. Én játszani akarok! Persze, „szeretnék.”
Nimród, jössz játszani velem a babakonyhába? Gyere, pakoljunk ki mindent a szekrényekből ki a földre és feküdjünk bele.
– Nem értem, hogy ez miért nem tetszik az óvó néninek. Pedig olyan jó játék. Meg még nekünk kell mindent elpakolni is. Na, az tényleg nem jó mulatság.
Menjünk, inkább játsszunk a pöttyi játékkal, hadd egyenek a felnőttek is nyugodtan. Uppsz, ez kiborult. Tele van vele az egész csoportszoba. Most mi lesz.
– Ez jó ötlet volt az Nonó nénitől! Gyorsan megmentettük közösen a Föld bolygót a becsapódó meteoritoktól és még a pötyik is a helyükre kerültek.
De valami igenis becsapódhatott ide, mert nagyon büdös van. Ja, nem, csak valaki már megint bekakilt a plusába. Milyen kis bébi.
Vajon mit néznek azon a kerek gömbön a többiek, én is meg akarom nézni, de pisilni kell. Odamegyek, meglesem és kikéretőzöm pisilni.
Mit látok, Zétény megint valami rosszat csinálhatott az óvó néni haja tisztára begöndörödött tőle. Megyek, felvidítom egy játékkal.
– Szeretek együtt játszani vele, kár, hogy nem csak az enyém, hogy osztozkodni kell rajta. Bárcsak lehetne ő az én saját bejáratú óvó nénim. Úgy szeretem őt! Meg is ölelem. Kezdek egy kicsit éhes lenni, ennék már valamit.
– Megint szól a hangtál. Vajon most mit jelezhet? Eljött a pakolás ideje. Tudom, tudom: „Rakjunk rendet itt és most, egyet jobbra, egyet balra, egyet fel a polcra. Mire 10-ig számolok, csendben rakott rendet látok. 1 megérett a megy, 2 csipkeborok vessző…”
Most van a beszélgetőkör ideje. Ilyenkor mindig olyan sok jó játékot játszunk.
– Én is tudom a jelemet már németül, engem szólíts fel, jelentkezem, nem látod? Várj, közelebb megyek. Hadd legyek én is koszorú, mért mindig más lesz, én is akarok! Akkor inkább futkározom körbe körbe.
– Végre, gyümölcs. Szeretem az almát, kivéve a héját. Nem is tudom hova tegyem, talán ledobom a földre, ott nem látja senki.
– Máris megyünk az udvarra? Gyorsan eltelt ez a nap és alig hiányzott anya egész nap. De nemsokára jön is értem, már csak egyet alszom. Vajon kell sapka i? Megkérdezem.
Megint fellöktek a nagyok és a hintát sem adják oda sohasem, ezért megmondom őket az óvó néninek.
– Hogyan? Hogy már megyünk be? Pedig alig játszottam. Még a mókuskereket ki sem próbáltam.
Hal rudacska lesz ebédre? Megyek már! Várjatok meg!
