Almafa kontra halloween
Az ősz kincsei témakörön belül almával kapcsolatos ismeretszerző játékokat és kollektív munka keretében, különböző technikák alkalmazása mellett, almafa készítését terveztem. Minden kezdeményezésem azonban eredménytelen volt, mert a gyermekeket csak a halloween ünnep foglalkoztatta. Mit volt mit tenni, megkérdeztem őket, hogy mit szeretnének csinálni?
„Hát szellemeket, pókot, meg pókhálót!”- volt a válasz. Kicsit kikerekítettem a szemem, kicsit csalódott is voltam, hiszen annyi mindennel készültem, de „Ám legyen!” jelszó alatt, és ismerve a pillanatnyi érdeklődés fontosságát, előkerültek a „kincses, kacatos” dobozokból a szükséges eszközök (mert mi óvodapedagógusok mindent gyűjtünk, elteszünk, halmozunk): fonalak, fehér textil stb.
Ötletelgetés, vidám kuncogás, borzongás és izgalmas beszélgetések közepette megkezdődött az alkotás. Hihetetlen jókedvű, átszellemült, hosszan tartó tevékenység kerekedett!
Miközben néztem az elmélyülten munkálkodó gyermekeket, megjegyeztem, hogy „És én még almafát szerettem volna készíteni veletek!”. Ekkor Katika megérintette a vállam, mély együttérzéssel a szemembe nézett és azt mondta: „Csinálunk majd neked almafát is!”.
Csodás élmény volt, tele tanítással!
Az elkészült alkotásokat büszkén mutatták napokon keresztül minden felnőttnek a gyermekek.
Mindebből látszik, hogy annak az élménynek az érintése, vagy valamilyen formában kivitelezett feldolgozása hordozza a legnagyobb értéket, mely aktuálisan érdekli a gyermekeket. Hiszen erős, belső késztetésük van a környezet által közvetített információk megértésére, feldolgozására és ezt a választás szabadsága, saját elképzeléseik megvalósítása biztosítja leginkább. Az, hogy ez művészeti tevékenységek vagy játék közepette történik meg, egyenértékű, mindenképpen pozitív megélést eredményez számukra.
Öröm, hogy napjainkban az óvoda az a hely, mely a legtöbb önkifejezési lehetőséget biztosítja, ezzel is hozzájárul a gyermekek lelki szükségleteinek kielégítéséhez és a személyiség egészséges sokoldalú fejlődéséhez!
