A jó „óvodista” – óvodában dolgozó felnőtt – egyik nagyon fontos tulajdonsága a találékonyság. A gyerekek közt egy felnőtt számára az unalom nem létezik, az ovisok lépten-nyomon produkálnak valami váratlant, meglepőt, szokatlant. Egyszerűen azért, mert az ő világuk még kevés tapasztalatból építkezik, és abból próbálják értelmezni az újabb információkat, a történéseket, a tennivalókat. Sokszor jön ki ebből valami, ami logikus, de messze esik a valóságtól, és a felnőtt ilyenkor törheti a fejét, hogy „mivaaaan?” vagy „hogyjönezide?”.
Ékes példa erre Ranschburg Jenő verse:
Az óvodai csoportban az a felnőtt boldogul könnyen, aki kellően rugalmas: nem gond számára új nézőpontokból szemlélni valamit, és mindig akad egy jó ötlete. Vagyis akiben van kreativitás. A gyerekek között töltött napi élet folyamatosan csiszolja a felnőtteknek ezt a képességét.
Így aztán nem meglepő, hogy az óvodában edzett munkatársak találékonysága elismerésre méltó szinteket ér el. Kreativitásuk szinte végtelen. A kiemelés érdekében ezt most „végtelen kétszer”-nek nevezzük el!
Ennek a kreativitásnak néhány megnyilvánulásával szemléltetjük, mit eredményezhet a napi életben ez a sajátosság: hogyan tud egyszerű dolgokból (szavakból, tárgyakból, helyzetekből) rugalmas szemlélet alapján hasznosat vagy értéket létrehozni.
