Kik a nyertesek? – közönségdíj

A közönségdíjat szavazás során lehetett elnyerni. Tartottunk attól, hogy nehéz lesz technikailag megbirkózni a feladattal. Mégis vállalkoztunk rá, több okból is, azon túl, hogy a nagyközönség is befolyásolhassa a pályázat eredményét, azaz megtaláljuk a közönségdíj nyertesét:

• elsősorban azért, mert ezzel ösztönözni akartuk a pályaművek olvasását,
• kíváncsiak voltunk, hogy az egyes írások mennyire érintették meg az olvasókat,
• és azért is, mert ez is egy módja volt annak, hogy minél több emberhez eljusson a projekt híre, és ezzel az a gondolat, hogy az óvodákra érdemes figyelmet fordítani!

A közönségszavazás lebonyolítása sokkal könnyebbnek bizonyult, mint gondoltuk, és a mozgósító ereje is elégedettségre adott okot, amit az alábbi néhány adat is jelez:

• a weboldal látogatottsága a szavazás időtartama alatt meghaladta a húszezret
• egy-egy olvasó átlagosan három-négy pályaművet elolvasott,
• és ezek közül több mint felét illette tetszést kifejező pontokkal, ami jó arány!

Bizonyos adatok jelzik, hogy természetesen benne van az eredményekben a „szimpátiavoksolás” is, ami a közönségszavazásokra általában jellemző. Ha a szavazók egy része nem is azért értékelt egy-egy írásművet, mert elolvasta és tetszett neki, hanem azért, mert jót akart a szerzőnek, ettől még az óvodákra történő figyelemfelhívás sikerét ezek a szavazatok is tanúsítják, és a pozitív attitüd megerősítése is megtörtént, a szerző személyének támogatása révén!

Rengeteg közönségdíjat kioszthattunk volna, mert a kapott, valamivel több, mint 3600 szavazat, az összes pályaművet érintette! (Itt jegyezzük meg, hogy a szavazófelület ugyanattól ugyanarra az írásra látszólag hagyott végtelen számú szavazatot leadni, de valójában ezekből csak az elsőt vette figyelembe a számlálásnál, így mesterséges „turbózás” nem torzíthatta az eredményeket.)

Az írás, amelyik végül a szerzőjét a közönségdíjhoz hozzájuttatta, nem más, mint a

pályamű. A számra kattintva bárki rögvest meg is győződhet a döntés helyességéről, – ha eddig még nem olvasta volna ezt az írást: „Megértettük azt is, amire nincsen szó”.

A díjazott írás nehéz problémákkal küzdő kisgyermekek integrált neveléséről szól. A szerzők saját kiscsoportjuknak első pillanataiból idézett életképeivel mutatják be a helyzetet. A történetek gyermek és felnőtt szereplőiben, és az olvasókban is, apránként alakul ki a kép arról, hogy milyen feladatot és nehézségeket jelent az érintett, különböző sajátosságokkal, problémákkal élő gyermekek számára a közösségbe való beilleszkedés, a csoportléthez való alkalmazkodás, és arról is, hogy a többiekre nézve ez mivel jár. Apránként alakul a megértés és vezet kölcsönösen elfogadáshoz, ami lehetővé teszi a nehézségek megelőzését, mérséklését biztosító kreatív megoldások megtalálását. Ebben a sokszínű világban zökkenőmentesebbekké válhatnak a mindennapok, miközben valamennyi szereplő építő tapasztalatokkal gazdagodhat. Ez az integráció lényege.

A pályamű eredeti formájában egy komplex audiovizuális alkotás: a szöveget illusztrációk egészítik ki, és a téma hangulatát, az írásmű hatását egy dal emeli ki. Utóbbit a közönségszavazáshoz való közzétételkor nem kapcsolhattuk az íráshoz, itt azonban meghallgatható:

A pályamű három szerző alkotása: DIVÓS ANDREA, KOÓS JUDIT, SZÁSZ KLAUDIAkészítették. Mindhárman a mosonmagyaróvári „Vackor” óvoda munkatársai. Az írás Divós Andrea óvodapedagógus munkája, akinek szívügye a problémákkal küzdő, vagy sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelése. Azok közé a pedagógusok közé tartozik, akik az emberpróbáló feladatban elsősorban nem a megterhelést, hanem a kihívást, a lehetőséget látják, a kreativitásra, a fejlődésre. A pályamű illusztrációi hordozzák társainak, Szász Klaudia óvodapedagógusnak, és közös csoportjuk dajkájának, Koós Juditnak a keze nyomát.  A pályaműben  leírt valóságos történet formálásának mindhárman  nélkülözhetetlen mindennapi aktív részesei.

Igaz, hogy csak egyikőjük öntötte szavakba, de mindnyájan részesei annak, ami az óvodában a csoportjukban folyik…

Gratulálunk a sikerhez !