Csoda a Tündérkertben
Kora tavaszi reggel volt. A madarak csodálatos éneke hallatszott a Tündérkertünket körülvevő fák lombjai közül. Egymásnak dalolva adták hírül, hogy nemsokára látogatói érkeznek a kiskertnek. Hú, de várjuk őket – súgtak az almafák duzzadó rügyecskéi. E közben a Micimackó csoportban lázas készülődés folyt. Színes kisvödrök, lapátok, gereblyék, öntözőkannák már mind felsorakoztak. A gondosan nevelt palánták, a kiskosarakba rendezett dughagymák, fűszer- és gyógynövénymagok izgatottan várták, hogy az ügyes gyermek kezek elültessék őket. Mikor mindenki elkészült, vidám gyógynövényről szóló dal zendült fel: Bókol a bókol a bodza…- csilingelték a gyermekhangok. A vidám kis csapat minden eszközzel felszerelve indult el a napsütötte kertecskénkbe. Micimackó már messziről integetett a magaságyásba tett tábláról. A kiskertben lázas munka kezdődött. Volt, aki az ágyást tisztogatta, rendezgette, mások kis kapájukkal, gereblyéjükkel a földet igazgatták. A többiek a gyógy- és fűszernövényes tanösvényünk évelő kis csokrait, s azok környékét gyomlálgatták. Közben nagy örömmel ismerték fel ezeket a csodatévő növényeket. A fiúk a bodzabokrunk alját takarították ki, közben érdeklődve figyelték, hogyan dudorodnak a rügyek a bokor ágain. Izgatottan beszélték meg, milyen jó lesz megint bodzavirágot szedni, belőle szörpöt készíteni. A szárítókereteinken pedig finom teához szárítjuk majd télire a fehérszoknyás virágokat. S ha Hapcimanó meg is csípi az orrunkat, finom gyógyteával kúráljuk magunkat.
Hú, de jó móka ez a kerti munka! A földbe keveredett kavicsok hangos koppanással a kis vödrökbe kerültek, hiszen azok még jók lesznek valamire. A komposztálónkból értékes tápanyag került a termőföldünkre. Hű, de jó volt látni, hogy az év során a keretbe gyűjtött sok alma-, banán-, tojáshéj és egyéb hulladékból micsoda dús fekete föld képződött. A csoportszobánkban nevelt kis paradicsom és paprika palánták a szorgos munka során mind földbe kerültek. A dughagymák egyenes sorban sorakoztak a magaságyásunk szélén. Bazsalikom, oregáno, mézike magok hulltak az előkészített földbe. A gyógynövényes tündérkert foglalkozásokon megismert növények csodás illata töltötte be a levegőt. Hiszen a rozmaring, zsálya, kakukkfű, levendula csokrai nagy fejlődésnek indultak. Múlt héten még mennyivel kisebbek és fakóbbak voltak! Az erős fiúk az esővíz gyűjtőnkből kis kannájukkal vizet hoztak, és guruló cseppekkel öntözték együtt a szomjas kis növényeket. A napocska pirosra festette a szorgalmasan tevékenykedő kerek gyermekarcokat. A kert szélén elhelyezkedő rovarhotelben már felébredtek a kis állatok. Milyen jó, hogy menedéket készítettünk nekik az ősszel, amiben meghúzhatták magukat a télen! Így pillangók táncoltak a levegőben, katicák sütkéreztek a langyos köveken, méhecskék dongtak körülöttünk. Mikor mindennel végeztünk, már tudtuk, hogy nagyon sok gondoskodásra, ápolásra, öntözésre van szüksége az elültetett növényeknek. Lesz mit tennünk egész évben!
Ha szorgalmasan dolgozunk, nyár végén betakaríthatjuk a termést. De jó lesz az általunk nevelt zöldségfélékből ropogtatni a vajas kenyerünkhöz, finom citromfűteát, bodza- és mentaszörpöt kortyolni mellé! Munka után a kert ajándékát, snidling és medvehagyma leveleket szedegettünk, és jóízűen tízóraiztunk a kertben felállított kis asztalok körül. Természetesen, csak miután illatos levendula szappannal kezet mostunk.
A lepotyogott kis morzsákat örömmel csipegették fel az arra szálló madarak, akik hírül vitték erdőnek-mezőnek: csoda történt az ovi Tündérkertjében!
