Vidám, lelkes közös játék volt, élvezték a gyerekek, és még a felnőttek is!
Emlékezetes élmény az is, ahogyan összeállt a flashmob. A sok háttérmunka! Az ötlet formálása, a legjobb zene megkeresése, a helyszín kiválasztása, a felvétel készítés alkalmas helyének kikísérletezése (mire kiderült, hogy a legjobb a létra teteje), az egyeztetés és szervezés az ovink több háza között, az előzetes próba nyüzsgő hangulata, a várakozás izgalma, a felvétel előtti összehangolódás. Maga az együttes játék csak néhány perc, de megérte az előzményeket, mert eredményük, a közös cselekvés öröme, átsugárzik a képkockákon és az emlékekben is élni fog!
Minden óvodát biztatunk, hogy kövesse példánkat, és küldjön egy fotót a megvalósulásról!
Az általunk felhasznált (bevált) zenei alapanyag a YouTube-on található:
https://www.youtube.com/watch?v=YdCJ_8R0qOQ
A kapott fényképeket egy tablóba szerkesztve közzétesszük weboldalunkon.
Mire jók ezek a közös élmények, mókázások az óvodában ? Neves hazai pszichológusok alapművéből idézve :
„„…az együttesség igénye korán jelentkezik. Még a jobbára csak egyedül játszó kisóvodás is szívesebben végzi magányos tevékenységeit a többi gyerek társaságában.
Az együttlét biztonságot adhat. A másiknak a jelenlétében a 2-3 éves határozottabban éli meg önmagát. A másik gyerek tevékenysége saját tevékenységének tudatosítását is segíti.
Kívánja az együttességet a gyerek közlésigénye is. Megmutathatja valakinek azt, amit csinál, még ha a másik nem figyel is oda, kimondhatja mondanivalóját, még ha nem hallgatják is meg.
Nemcsak biztonságot nyújt, nemcsak a közlés igényét elégíti ki az együttesség, hanem örömforrás is. Az együttesen átélt élményeknek nagyobb a hőfoka, fokozott az indulati színezete, s ha felidézzük őket – amint az utalás mechanizmusának elemzése mutatja -, érzelmileg árnyaltabbak, tartalmilag gazdagabbak, mint a magányosan átélt helyzetek emléknyomai. Az együttesség dinamikája fokozhatja az erőfeszítést, s ennek révén emelheti a teljesítményt, a személy hatékonyságát.
… Hasonló többlet mutatkozik az együtt játszó gyerekek csoportjában is. Ez azonban óvodáskorban kevésbé mutatkozik még a teljesítményben, inkább a viselkedés színvonalának az emelkedésében figyelhető meg.”
(Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes : Gyermeklélektan, Medicina K., 2006)
