Néhány pályázónk elszomorodva tette szóvá, hogy nem tartja „igazságosnak” a pályaművek részletekben való közzétételét. Értjük az aggodalmat: attól tartanak, amelyik írás előbb kerül nyilvánosságra, több szavazatot kaphat, mert több ideig van szem előtt, és ezzel előnyre tesz szert.
Magunk is hosszan töprengtünk előzetesen azon, hogyan biztosítható leginkább a pályaművek esélyegyenlősége. Tökéletes megoldás nincsen – mint oly sok mindenre az életben -, de igyekeztünk a lehető legtöbb szempontot figyelembe venni.
Végül a döntésünket meghatározó kulcskérdések az alábbiak lettek.
Nem tartottuk reálisnak, hogy valaki elolvassa, majd észben is tartsa egyszerre az összes írást, ahhoz, hogy eldönthesse, kire adja az egyszem szavazatát. (Amúgy is nehéz összehasonlítani az almát a körtével, vagy a tehetségkutatáskor a szájharmonikázót a gumiemberrel.) Ezért választottuk azt, hogy minden pályaműre vonatkozóan legyen külön szavazati joga minden olvasónak. Nem azt kell mérlegelni, melyik tetszik legjobban az összes közül, csak azt, hogy az épp olvasott pályamű tetszik-e vagy sem. Mindegy melyiket ki mikor olvassa, az esély egyformán adott.
Hogy egy-egy pályaművet hányan olvasnak el, függ attól, hogy hány embernek kerül egyáltalán a szeme elé. Ehhez figyelembe kell venni az internetes hírterjedés sajátosságait. Ez ugyanis nem „frontális”, mint a moziban, ahol a kezdetnél egyszerre ott ül mindenki, aki jegyet vett a filmre. A neten az információ útja „láncszerű”, különböző szálakon tovaterjed (ezért „net” vagyis „háló” a neve), és közben a közönsége úgy alakul, mint a hólabda: ahogy halad, egyre nő. Így aztán, amit előbb „mondunk”, kevesebben „hallják”, mint amit később, amikor már jóval többen tolonganak a közlés forrása körül. Ezért választottuk az azonnali elárasztás helyett (amiben nyilván szükségszerűen kellett volna valamilyen sorrend!), a különböző időpontokban való közzétételt. Így vannak írások, amik hosszabban hozzáférhetők, és vannak, amik meg egyből sokkal többek számára. Hogy a későbbiek is jól szem előtt lehessenek, változtatjuk a weboldalunk elején való megjelenést (sőt az elrendezést is).
A több hetes közönségszavazás idejében van hétköznap, hétvége, sőt ünnep is. Változó a weboldal látogatottsága aszerint, mennyi ideje és kedve van böngészni vagy olvasgatni az embereknek. Nem tudhatjuk, ki érdeklődik az óvodai történetek iránt, így azt sem, ezek az érdeklődők mikor érnek rá, így csak általános elveket vehettünk figyelembe. Például hétvégére több közzétételt időzítünk, hétfőre meg nem nagyon szaporázzuk. Vagy a címlistáinkon keresztül történő megszólításokat, amelyben a szavazás lehetőségét híreszteljük és buzdítjuk, magánemberek esetében hétvégére tesszük, intézményeknél meg pont nem oda, sokkal inkább az első munkanapok egyikére stb. Tudjuk, hogy a pályaművekkel való találkozás elején nagyobb egy-egy olvasóban az értékelésre való hajlandóság, később már lankad az aktivitás. Ha viszont rendszeresen akad újdonság, akkor a szavazókedv jobban fenntartható. Törekszünk a változatosságra, hogy ezzel is segítsük a kiegyensúlyozottságot.
Hogy mitől függ, melyik írás mikor kerül sorra? Vegyes. Az első kiválasztásában a véletlenre hagyatkozunk. Aztán ha megvan az egyszerre közlésre kerülők egy darabja, ahhoz tudatosan választjuk a többit: amik terjedelemben, témában, stílusban változatossá teszik az adott „felhozatalt”. Szeretnénk, ha olvasóink élveznék az írásokkal való megismerkedést, persze igyekszünk az érdeklődésüket is fenntartani.
És akkor még ott a kérdés, hogy hogyan áll össze a végeredmény. Az lesz a nyerő, aki több szavazatot (tetszést) váltott ki írásával, vagy az, akinek több lett a pontja? Annak is micsodája: összege vagy átlaga, netán négyzetes átlaga vagy a darabszámmal kombinált értéke? Ennek a differenciálásnak az érdekeit szolgálja az, hogy a szavazás nem csak szavazás, hanem egyben értékelés is. Nem csak azt kérdezzük, tetszett-e az adott pályamű, hanem azt, hogy mennyire: 1-3 ponttal kifejezve. Ez ad lehetőséget arra, hogy megfelelő matematikai megoldást használhassunk a végeredmény kialakításakor.
Gondolnunk kellett a közönségszavazás tisztaságára is. Az ördög állítólag nem alszik, bárhogy is szeretnénk, hogy szundikáljon. Ezért a szavazatok nem visszavonhatók, nem ismételhetők és nem hozzáférhetők, valamint az „állást” rendszeresen dokumentáljuk. Így aztán nem csak az ördög nem alszik, hanem mi sem.
Tény, hogy még sosem csináltunk közönségszavazást. Ez az első eset. Ezért próbáltunk nagyon körültekintőek lenni. Ha ez nem vezetett tökéletes eredményre és kapunk jó ötletet, szívesen alkalmazzuk, ha még beilleszthető az eddig kialakult folyamatba!
