Nap, Hold, Csillag
Hosszú a mese, a kicsiknek még végighallgatni is sok, ezért csak csendes pihenő előtt olvastam – a nagyobbak örülnek a terjedelmes történetnek, a kisebbek meg vagy elbóbiskolnak közben, vagy velünk szállnak Nap, Hold és Csillag világába.
Tipikus népmesei fordulatokkal tele, de csak olyan árnyaltan, hogy a belső képeink ne szaladjanak rossz irányba. Töknemmindegy(!), hogy mit olvasunk ennek a korosztálynak!
(Sem!).
Szóval, háromszor-négyszer hallották már, amikor úgy döntöttem, hogy egy délelőtti foglalkozás keretében is feldolgozzuk. Hogy ne egyhelyben ülve kelljen végigszenvednie a szuperaktívjaimnak, kiosztottuk a szerepeket. Már itt nagy volt a kacagás, mert a három sárkányról megfeledkeztem – még szerencse, hogy szemfüles gyerekeim vannak! Tehát miután találtunk három sárkányt is (egy hétfejűt, egy tizenkétfejűt és egy huszonnégyfejűt), kiraktam a három sújtóvesszőt és a három erőszaporító kicsi kendőt (és semmi mást!), és kezdődhetett a játék!
Fogalmam sincs, honnét tudta az ebédutángyorsanelalvó alignégyévesem, hogy
– mikor kell ráncba szaladjon a homloka és hogy néz egy konok király, ha akarata ellenére kérik valamire,
– a hatévesem, miként kell egy pókos lábú göthös csikót csutakolni,
– az ötévesem, hogy miként egyenesedik ki a pókos lába és a göthös háta,
– a három bojtárlegény, hogy miként sújtson le a vesszővel úgy a sárkányra, hogy rögtön a földre bukjon (de a társa mégse sérüljön meg),
– a három királykisasszony és a három bojtárlegény, hogy az „énatied, teazenyém, ásókapanagyharang válasszonelminket” után kézenfogva illik továbbmenni (mondjuk az is cuki volt, ahogy a legények „karjaiba szaladtak”, miután az undokságos szörny elpusztult).
Tényleg összerakták a történetet fejben már jóval előtte!
És még arra is rájöttek a szövegkörnyezetből, hogy mit jelent az „esztena”!
Kb. 20-25 perc is volt a „darab”, de az éppennemszereplők is végig figyeltek – bár talán a legjobban én élveztem az egészet.
Hát, megint csak ennyi. Varázslat. Ami ezen a pályán tart…
